Tarot-mandala, 1993-2000
installáció részlet, olaj és vászon
85 x 81 cm/db

 

---

Tarot-mandala – a téma

A Tarot máig ismeretlen eredetű kártyajáték, melyet eredetileg sorselemzésre használtak, alapja az archaikus aritmológia. Ősi bölcsességek, mátrixokba rejtett tudás, tulajdonképpen számértelmezés az egység jegyében. A hagyomány szerint az egyiptomi Thot vagy a görög Hermész Triszmegisztosznak tulajdonított, különálló lapokból álló „könyv”, melynek huszonkét ábráját a Kabbala még Alexandriában látta el a héber ábécé 22 betűjével.

Ősképek, ősértelmek, szignatúrák, melyek az ember eredetének bázisát tárják fel. A Tarot analóg a kínai Ji King-gel, a mexikói naptárral és az asztrológia módszerével is.

Tulajdonképpen a Tarot (fejedelmi út) beavatás, olyan területre vezet el bennünket, ahol saját tudatalattinkkal kerülünk szembe.

Egy korábbi feltételezés szerint, a kártya képei az ősi egyiptomi templomcsarnok négy falára voltak festve, ahol a pap az oltárra dobott „varázspálcák” (nyílvesszők) segítségével „megmutatta” Isten akaratát.

A Tarot mátrixai lehetséges megoldásokat mutatnak fel a sorskérdésekre. A számoknak minden esetben konkrét sorsértelme van, ami azt jelenti, hogy a sors a számok rendjét követi, és a sors csak a számok segítségével fejthető meg, szabadítható fel.

Engem az érdekelt a témában, hogy a kártyák jelenlegi ábrázolásmódjai milyen rejtett „képleteket” takarhatnak.

A különböző leírások alapján azt feltételezem, hogy a figurák és egyéb attribútumok, alá- és mellérendelése, „matematikai helyi értéke” egy olyan számértelmezést sejtet, hogy minden a természetben, kozmoszban előforduló legegyszerűbb geometrikus alapformák (kör, négyszög, háromszög) segítségével , egymáshoz való viszonyával leképezhető, és ezek számértékével összegezhető, értelmezhető.

Megpróbáltam tehát e gondolatmenet jegyében a kártyákra időközben rárakódott rétegeket visszafejteni, s pusztán az alapstruktúrát megmutatni.

Persze tudom ez csak egy, a lehetséges jelentések közül, ez az én variációm.

Romvári János

---