Égi házak

Égi házak I., II., III., 1996
terrakotta és nyers agyag
egyenként 30 x 40 x 30 cm
(egy kiállítás során elveszett)

-Égi házak, -Földi paradicsom, -mennyei örömök, -földöntúli boldogság, -Angyalok városa, Égi testek (égitestek),felső világ – alsó világ… – ismerős, de többnyire elcsépelt szókapcsolatok, eredetük a „távoli köd homályába vész”.

A téma, melyet az alkotó megpróbál körüljárni: „Isten Háza”, melynek kulcsai a „körülötte lévő csillagok”. A „felső világ, ahol a léleknek nyugalma, a testnek békéje van”. Az Istenek lakhelyére és a „Mennyei Birodalomra” számtalan elképzelés van, szinte annyiféle, ahány kultúra létezik, vagy létezett a Földön. A régi kultúrák teremtésmítoszaiban, az ősi időkről úgy szólnak, hogy „az ég és föld egységet alkotott, vagy összekeveredve, mint ősKÁOSZ létezett”.

Valahol az itt kiállított művekben, „modellekben”, ezt a rég eltűnt harmóniát, ezt a megnyugtató egységet keresi, ahol még „nincs szétválasztva a víz a tűztől”.

Az „Égi Házak” c. művek égetett (tűz) és égetetlen agyakból (föld, sár) készültek. A „falak” Gilgames könyvének lapjaihoz hasonlatosak, az építmények formája pedig egymástól távol eső kultúrák jellegzetes építményeinek alakját idézik, mondhatni építészeti archetípusoknak tekinthetők.

Mandul A.