Változékony idő

Változékony idő, 1983 (részletek – festett üvegtáblák)
installáció, vegyes technika
befoglaló méret: kb. 600 x 600 cm

Az 1983-as Stúdió Galériában megrendezett kiállításomról sajnos csak az a meghívó maradt fenn mint egyetlen kordokumentum, melynek Bakos Katalin írta az előszavát. Ugyanis nem volt meghirdetett megnyitója, csak egyszerűen megnyílott… Akkoriban sem tartoztam a túlzottan exhibicionistának mondható művészek közé, és lehetőleg csakis a munkáimmal kívántam “szólni a nagyérdeműhöz”. Persze voltak azért kivételek (pl. a Dorottya u-i kiállításomon), mikor személyesen is kiálltam egy-egy megnyitó erejéig a közönség elé, de nem ez volt a jellemző.

A térberendezés, environment- és az installáció készítés itt kezdett el igazán érdekelni, és magát a kiállítóteret fogtam fel úgy, mint egy komplex műtárgyat, amibe be lehet lépni, “részévé” lehet válni. Az itt kiállított “Változékony idő” c. munkámban a kiállítóteret belülről körbevontam “hófogó”-szerűen egymásnak támasztott aránylag nagyméretű (110 x 152 x 8 mm), festett (ugyanakkor részben transzparens) üvegtáblákkal. A hófogók között (ipari vattából) kb. fél méter magas hókupacokat helyeztem el, míg az egyes táblák fölött személyes jellegű (szintén többrétegű, fényérzékenyített üvegre fotózott) “városlakó” portrékat helyeztem el. Mind a 8 db nagy üvegtábla mögött a mennyezetről egy-egy színezett kötélből készített, cirka 4 m hosszúra felnagyított “kipu” (inka csomóírás) lógott. A teremben ezen kívül felülről vékony damilokon lelógatott rengeteg szöveges újság-fecni darabka csüngött alá (manapság talán úgy mondanánk, hogy “információ-felhő”), távolabbról nézve, már kicsit inkább a hóesés képét imitálva. A teret, melybe be lehetett sétálni, így minden oldalról körülvettem a valós idő, a történeti idő és az időjárási idő szimbolikus tárgyaival.

A kiállítás felállításában Zrínyifalvi Gábor kollégám és az azóta sajnos fiatalon elhunyt Újlaki Gabriella – művészeti író – segített.

A “Változékony idő” művem, még egy alkalommal volt kiállítva, azt hiszem valamelyik Derkovits Ösztöndíj beszámolón az Ernst Múzeumban. (Az installáció majd minden alkatrésze a mai napig megvan, kivéve a “hóbuckákat”.)

Romvári János, 2016