Földmetszetek — terv

Földmetszetek – sorozat, 1984
A Nagyatádi Művésztelep kiterjesztéseként, egy tájszerkesztési program keretében,
a „Tájpark” projekthez készített land art tervek és részletrajzok
merített papír, akvarell, ecolin, tempera ceruza és tus,
70 x 50 cm-es és 43 x 30,7 cm-es lapokon

Megjegyzés a tervek kapcsán:
– A „Tájpark” projekt kurátora és a művészcsapat vezetője az azóta sajnos elhunyt Samu Géza szobrászművész volt. Ő képviselte (ebben a 3 évre tervezett művészeti programban, a rendhagyó kísérleti munkákról) a helyi művésztelep és a város képviselőivel folytatott tárgyalásokon a meghívott résztvevőket. Az első évben meghívott művészek voltak:
ef Zámbó István, Farkas László, Kalmár István, Romvári János, Samu Géza, Trombitás Tamás és Varga Lea építész.
Én végül a „Földmetszetek” helyett a nagy léptékű és közös munkaterv részeként egy másik sorozatot kezdtem el megvalósítani, „Élő és halott fák” munkacímmel, mivel ez jobban beleillett a közös land art elképzelésekbe.
Ennek a munkámnak mára sajnos csak az elsődleges vázlatai maradtak fenn, mivel a program legelső évében, a 3-4 havi intenzív munkával elkészített nagy méretű, és tájban elképzelt első műveket a helyileg megbízott szervezők már nem állíttatták fel (…?) – az addig elkészült részmunkák pedig azóta elpusztultak –, valószínűsíthető, hogy a pályázati projekt kiírói a továbbiakban már nem kívánták folytatni ezt a kísérleti munkatervet.
Viszont némi vigasz, hogy a közös munka első fázisaként, az erre elkészített óriási méretű makett (kb. 5 x 7 m-es terepasztal), mint műtárgy, bemutatásra került egy a Műcsarnok által szervezett glasgow-i, és egy székesfehérvári Szent István Király Múzeumban megrendezett kiállításon. (Bár ennek a további sorsáról szintén semmit nem tudok.)

„A múlt évben tematikus pályázatot is meghirdettek az alkotótelepen. A „híd- program” megvalósításán sok művész dolgozott Berczeller Rezső tői Samu Gézáig. A tetszetős makettek bemutatásától mégis eltekintenék, hiszen igazán hiteles majd csak a kivitelezésre kerülő munka lesz.

Az idén nyáron hívták meg először a Fiatal Képzőművészek Stúdiójának tagjait Nagyatádra. Ez a gesztus is bizonyítja, hogy a művésztelep irányítói szeretnék a szimpozion szellemét és programját egyaránt megújítani. A stúdiósok – Farkas László, Romvári János, Samu Géza, ef. Zámbó István, Trombitás Tamás egy nagy léptékű téralakítási tervvel álltak elő. Nem egy-egy újabb munkát akartak a többi mellé állítani, hanem a szoborpark szomszédságában levő elhanyagolt kastélyparkot szerették volna, az egész terepet egy műalkotásként kezelve átformálni. Maga a grandiózus terv – bár nem mentes a hibáktól – ötletesnek látszik, megálmodói el is kezdtek dolgozni rajta, de úgy tetszik, mégsem valósul meg…”

(Művészet, 1984. 25. évf. 12. szám, 8-10. old.
– részlet Lóska Lajos: „Nagyatádi számvetés” c. írásából)

Négy Alkotóelem – Nemzetközi Művésztelepek Somogyban (Kaposvár, Vaszary Képtár, 2001) c. kiadványban

Pallag Katalin a Nagyatádi Nemzetközi Faszobrász Alkotótelep c. tanulmányában idézi Lóska Lajos egyik régebbi írását:
„A Szobrok a szabadban címmel íródott, a művésztelep 21 évét összefoglaló írásából idézek: … „Az azóta eltelt huszonegy esztendő alatt született közel harminc munka a város terein, parkjaiban és közintézményeiben került felállításra, míg hatvanegynéhány a húszhektáros Szoborparkban található. Többek között olyan jelentős alkotások gazdagítják a szabadtéri múzeumot, mint Deim Pál és Martyn Ferenc 1975-ben készült szobra, a japán Amemiya Issei kitűnő Meditációja (1976), Farkas Ádám Ködkarcolója (1977), Bencsik István Női torzója (1977). Ugyancsak hetvenhétben készült Pauer Gyula konceptuális ihletésű táblaerdője, amelyet a kor hivatalos művészetirányítása ironikus szövegei miatt (például: Kik a legügyesebbek. A belügyesek.) eltávolíttatott, holott a tüntetőtáblák legtöbb felirata politikailag indifferens volt. … meg kell emlékeznünk Vilt Tibor Állvány és szobor című kompozíciójáról (1980) és Schéner Mihály Örösszekeréről (1982). … Az 1983-as évben számos alkotó, többek között Orosz Péter és Varga Géza Ferenc dolgozott Nagyatádon. … Varga Géza Ferenc Iguana című, láncokkal egy villásan szétnyíló fához erősített, hatalmas, csontdarabokra, szárnyakra emlékeztető alkotása antiplasztika, hiszen a súlyos tárgy paradox módon a lebegésre, a repülésre utal.
… Az 1984-es esztendőben tematikus pályázatot is meghirdettek az alkotótelepen. A „hídprogram” megvalósításán több művész dolgozott Berczeller Rezsőtől Samu Gézáig. A tetszetős makettek bemutatásától mégis eltekintek, hiszen csak tervek maradtak, kivitelezésre soha nem kerültek. 1984. nyarán hívták meg először a Fiatal Képzőművészek Stúdiójának tagjait Nagyatádra… Farkas László, Romvári János, Samu Géza, ef. Zámbó István, Trombitás Tamás egy nagy léptékű téralakítási tervvel álltak elő… a Szoborpark szomszédságában levő, elhanyagolt kastélyparkot szerették volna, az egész terepet land art műalkotásként kezelve átformálni. Maga a grandiózus terv – bár nem volt mentes a hibáktól – ötletes volt, és megálmodói el is kezdtek dolgozni rajta, de sajnos mégsem valósult meg.”

Részlet Gyárfás Pétertől, a Samu Gézával folytatott, „Legszívesebben alternatív művészetnek nevezem” c. interjújából

Mozgó Világ, 12. évf./10. szám, 106-123. old. (1986)

„- Mi volt első lépésed e szabadság felé?
– Intimebb terek létrehozásába fogtam, pár négyzetméternyi environment-okat építettem, még a régebbi munkák szellemében. Az „elszakadás” azért nem mehetett egyik pillanatról a másikra. Egy szarv vagy egy jel szobor állt bizonyos konstellációban, körülötte a természeti látvány és annak átírt változata különböző anyagokból kivitelezve.
– Ennek az útnak a kiteljesedése lenne a Növény environment?
– Totális megfogalmazás akart lenni, genezis. De nem érzem tökéletesen késznek; nagy vázlatnak, tanulmánynak tartom. Ha ismételten fölépíthetném, bizonyára megtartanám alapvető jellegzetességét, a hármas tagolást. Vigyáznék, hogy ne legyen elnagyolt. Hiányoztak belőle a finoman megmunkált, míves tárgyak is. Zavart az utolsó terem vázlatossága.
– Van reményed rá, hogy ezt az azóta szétszerelt művedet új, „javított kiadásban” fölállíthasd?
– Úgy gondolom, lesz még alkalmam rá. A megszerzett tapasztalatok segítenek benne, hogy bármilyen teret képes vagyok megépíteni.
– Ennek bizonysága az is, hogy Romvári János, Kalmár István, Farkas László, ef. Zámbó István és Trombitás Tamás társaságában vállalkoztál rá – még ha terveteket egyelőre nem tudtátok megvalósítani -, hogy beépítsétek, átalakítsátok a nagyatádi faszobrász-szimpózium területének egy részét.
– Mindannyiunk számára lehetőség volt ez, hogy végre ne múzeumi, kiállítótermi méretekben gondolkodjunk.
– A te faszobraid a természetben érzik jól magukat?
– Vannak plasztikáim, amelyek belső térben élnek, míg mások inkább a természetben. A nagyatádi terv arra lett volna egyebek mellett jó, hogy biztosítsa szobraim szabad térre kerülését. Egyben arra is alkalmat kínált, hogy néhány ember együtt gondolkodhasson. Ismervén a kollégák munkásságát és a nagyatádi területet, igyekeztem, hogy mindnyájukból önálló, rájuk jellemző terveket, elképzeléseket hozzak ki, amelyek végeredményben egy vezéreszmére fölfűzve, vagyis egységesen, de a részek önálló értékeit megtartva jelentek volna meg. Ez az együttes munka kísérlet volt, hogyan képes több ember egy irányba ható munkálkodása fejleszteni, gazdagítani egy összetett gondolatot.”