Levél anyámtól

Levél anyámtól I-III., 2006
digitális print, akril, polipropilén fólia
100 x 70 cm/db

„A por siet,
a kő ráér.”
(Weöres Sándor)

Mostanában a földi élet és a túlvilági lét közötti transzcendens kapcsolat foglalkoztat. Azt érzem, hogy szeretteink „elutazásával” nem szakad meg teljesen az a kapcsolat, amit az életben kialakítottunk egymással, hanem a párbeszédünk más síkon, de tovább folytatódik.

Egymásra rakódnak a rétegek, mint az öreg fa kérgén a pikkelyek, és ugyanígy kapaszkodunk mi egymásba emberek. Megkapjuk útravalónak a szeretetet, és ha eljön az ideje továbbadjuk az utánunk következőknek.

Az egyetemes természet részei vagyunk mindnyájan, egyek vagyunk Vele. Ha nem az Univerzum íratlan törvényei szerint élünk, hanem elherdáljuk a ránk bízott kincseinket, akkor azzal saját gyermekeinket hozzuk lehetetlen helyzetbe.

„A világegyetem keringésében élünk és mindnyájan örökké keringeni akarunk. Fölkelni mint a nap, és lenyugodni és ismét fölkelni. Kitavaszodni és megérni és a hó alatt szundikálni és megint kitavaszodni. Élni, a halálban erőt gyűjteni és újra születni.” (Hamvas Béla: Unicornis)

Ez is szívügyem.

Romvári János, Budapest, 2006