Előre kiszabott (sors) darabok, 1985
installáció, festett bőr
300 x 600 cm

---

„Romvári János az Előre kiszabott (sors) darabok című installációját 1985-ben állította ki a Fiatal Képzőművészek Stúdiója által rendezett, Stúdió ’85 című kiállításon. A kiállítást az Ernst Múzeumban rendezték meg [… ].

A későbbiekben többször is kiállította ezt a művét. 1986-ban a Hotel Atrium Hyattban megrendezett kiállításon, amelyen Záborszky Gábor és Barabás Márton művei is szerepeltek. Később, 1988-ban a moszkvai Manézsban rendezett Fiatal Művészek Nemzetközi Kiállításán, 1990-ben a Dorottya Galériában, 1996-ban pedig a Szombathelyi Modern Képtárban rendezett kiállítás alkalmából állította ki ismét.

Az Előre kiszabott (sors) darabok című művét cserzett bőrökből készítette el, amelyeket egymás mellé helyezve szegezett fel a falra. Ezek felületére fehér színű olajfestékkel egy gótikus templom alaprajzát festette kézzel. [Romvári] a műve megalkotásához azért választotta a katedrális szimbólumrendszerét, a templom szimbólumát, mert akkoriban úgy gondolta, hogy az igazán kiemelkedő szellemi eredmények minden esetben közös erőfeszítés eredményeképpen jöhetnek létre, amely során az egyéni tapasztalat, és tudás összegződik, megsokszorozódik, kollektív tudássá nemesedik.

A cserzett bőrök az installációban semleges anyagként, hordozóként funkcionáltak. A bőr az életet, a szubjektumot, valamit az individuális létet jelképezte. A bőrök sajátos, szeldelt alakjával a málló freskók formájára is utalt a művész. […]

Romvári János művében a gótikus templomi alaprajz raszter hálóként vetült a cserzett bőrökre, amely szervező motívumként volt jelen a mű összefüggésrendszerében. A kifeszített bőrök archaizáló, szabálytalan formája az emberi élet, az emberi sors kiszámíthatatlan, egyszeri, és megismételhetetlen jellegére emlékeztetett. A rájuk vetülő szakrális tér alaprajzi formája az isteni akarat, „az előre kiszabott sors” szimbólumaként fogható fel, amely univerzális szervező erőként alakítja a fordulóponthoz érkezett emberi sorsot. A szakralitás iránt fogékony művész világképében a szubjektív módon kiválasztott, és a művészettörténeti hagyományból jól ismert építészeti rendszer az isteni Gondviselés, a „felsőbb akarat” képi manifesztációjaként szerepelt.”

Porkoláb Viola: Installációművészet Magyarországon (2016)

---